Üdvözlet a Klubházban! 

"Belülről minden más - szokták mondani.  Felajánlom ezt a szemüveget Nektek! Nézzetek át bátran rajta..."

/Ajánlom más klubok nagyra vágyó edzőinek, vezetőinek akik inkább lopnak mint nevelnek...és szülőknek akik meg nem valósult álmaikat kergetve válnak becstelenné a szemünkben./

Ez a történet egy cseresznyefáról szól. A Nagypapám udvarán állt. Húsz év után a napokban álmodtam vele...

Szerintem láttatok már ilyet. Kicsit görbe ágai tartották a hintát, feszítették a szárító kötelet. Göcsörtös szára kapufa volt, árnyéka a homokozót takarta. Lombjai között madarak fészkeltek. Ha virágzott, egy dongás volt az udvar.Együtt nőttünk vele, ahogy telt az idő egyre magasabbra másztunk az erősödő ágakon. Megszoktuk, családtag lett.

Mondom, teljesen hétköznapi fa volt...Májusi ropogós cseresznyével...Nem lehetett nem észrevenni.

Gyorsan rákaptak a seregélyek. Lopkodták a termését. A jégeső leverte a maradékot ,kirojtozta a leveleket.Ami a fán maradt, már nem tűnt olyan vonzónak. Nem élvezhettük a termését. Aztán jött  a nyár . A viharok  még letördelték egy-két ágát.  Az ősz elvitte a maradék szépségét. A hosszú tél után nem tudtuk megéri-e a tavaszt,látjuk e még leveleit zöldelni. A Nagypapám nézett rá csak bizakodva...

Ő tudta, hogy kincs van az udvarban.Legyen szárítókötél tartó vagy  hintaállvány vagy csak kiszáradt kapufa - örömet ad majd.

Aztán kizöldült a fa, jöttek a méhek, és májusban a gyönyörű, nagyszemű, ropogós cseresznye. Rogyadoztak az ágai a vérvörös duzzadt szemektől.Olyan termése volt amilyenre mindenki vágyott. És megint mindenki szakítani akart belőle...

Hajrá Szekszárd, hajrá Szekszárdi UFC!

/Nagyra vágyok és késői önmegvalósítók!  Ha magatokra ismertetek az nem a véletlen műve! Változtassatok !          Vagy vegyetek plazmát a tescoban hitelre.../